Város története

Budapest XVII. kerülete (összefoglaló nevén Rákosmente) a Duna bal partján, a főváros keleti részén fekvő városrész. Budapest legnagyobb méretű kerülete, területe 54,82 km², és közel 90 ezer ember otthona, így a főváros hetedik legnépesebb kerülete. A jellegükben eltérő, de egymáshoz mégis szorosan kötődő településrészeket 1950-ben csatolták a fővároshoz a Nagy-Budapest terv részeként.

Az egyik legszebb fekvésű pesti kerület, amely részben ugyanolyan magasan terül el, mint a 235 méter magas Gellért-hegy. Mivel a Pesti-síkságon belül a Dunától kelet felé fokozatosan emelkedő Pesti-hordalékkúpsíkság része, ezért területe szinte teljes egészében dimbes-dombos. A pesti oldal legmagasabb pontja, a 241 méteres Erdő-hegy is itt található. A kerület túlnyomó része zöldövezet, az egy főre jutó zöld- és erdőterületek szempontjából a II. és a XII. kerületek mellett a legjobban ellátott fővárosi kerület.[6] Több természetvédelmi terület is található a területén, például a 40 hektáros Merzse-mocsár Természetvédelmi Terület tele növényritkaságokkal és gazdag madárvilággal, a Keresztúri-erdő óriási zöldfelülete, illetve északi határán fekszik a Naplás-tó, a főváros második legnagyobb, 150 hektáros természetvédelmi területe, egyben az egyik legértékesebb ökológiai területe.

A kertvárosi kerület lakossága az 1970-es – 80-as években a rákoskeresztúri lakótelep építése, a rendszerváltás után pedig a szuburbanizáció következtében növekedett, illetve növekszik ma is, annak ellenére, hogy Budapest lakosainak száma az elmúlt évtizedekben több százezerrel csökkent. A népességnövekedés miatt jelentős, korábban zöld, vagy mezőgazdasági jellegű területeken épültek új lakóparkok és családi házas övezetek, illetve bővültek a már meglévők. A XVII. kerület volt a legnépszerűbb budapesti kerület a költözések alapján 2019-ben, 1045-tel többen telepedtek le itt, mint amennyien elköltöztek.

Forrás: hu. wikipedia.org